Kedves Gazdáim,
Az elmúlt pár hétben már mind tudtuk, hogy hamarosan elérkezik
az a pillanat, amikor búcsút kell vennünk egymástól.
Sajnos egy olyan betegségben szenvedtem, ami az esetek
többségében sajnos nem gyógyítható vagy csak nagyon fájdalmas
műtétekkel.
Ráadásul én se könnyítettem meg a dolgotokat, mert azért a
doktornéni nem mindig volt olyan kedves, hogy sokat időzzek
nála.
Akkor már inkább Veletek töltöttem el azt az időt.
11 éves voltam és ebben a korban már illő volt, hogy
összeszedjek valami kórságot.
Nagyon jól éreztem magam Veletek és nagyon sajnálom, hogy ilyen
fájdalmat okoztam azzal, hogy elhagytalak Benneteket.
De már várt Rám Marci a bernipásztor, Jonny és Bruno a
németjuhászok, Dorisz a vizsla, Benga a szomszédból, Döme az utca
végéről és még sokan mások. A kutyatúlvilágon sokat játszunk,
szaladgálunk és közben nagyon sokat gondolok Rátok. Ne aggódjatok
értem, én már nagyon jó helyen vagyok és jól érzem magam. Higgyétek
el, hogy hiányotok Nekem is nagyon fáj, talán jobban is mint a
májdaganat.
Kisgazdám… Kedd délután volt. Amikor hazaértél és rámnéztél, én
már tudtam, hogy ez az utolsó sétánk lesz. Talán valahol mélyen már
Te is érezted, mert a doktorbácsi látogatása elött elvittél
sétálni. Ugy mint régen, emlékszel? Elsétáltunk a sarokig és
vissza. Bár nagyon erőtlen voltam, hiszen már harmadik hete alig
ettem valamit. De Te lelkesen biztattál, hogy ne adjam fel. Én
nagyon igyekeztem, erősnek látszani, de már nagyon nehezen tudtam
menni, annyira legyengültem.
A rendelőben a doktornénivel felfektettél az asztalra, aztán a
doktorbácsi megvizsgálta a hasamat és egy nagy csomot fedezett fel
a bordáim alatt. Ekkor megkérte a doktornénit, hogy ő is vizsgáljon
meg és sajnos ő is érezte, hogy valami nincs rendben. Oldalra
fektettetek és amig a doktornő leborotválta a hasam aljáról a
szőrt, addig a doktorbácsi közelebb hozta az ultrahangos gépet.
Megvizsgált az ultrahanggal is és sajnos sok és nagy daganatokat
észlelt a májamban.
A vizsgálat befejeztével az arcán már látszodott, de mondta is,
hogy menthetetlen vagyok. Ekkor pár percig magunkra hagyott minket,
hogy el tudjunk köszönni egymástól. Sajnos már annyira fájt
mindenem, hogy már a fejemet sem bírtam megemelni...
Aztán amikor visszajött, akkor elintézte a papírmunkát és
elédrakott egy nyilatkozatot, a végleges elaltatásomról. Láttam,
hogy zokogva és nagyon nehéz szívvel írtad alá, de tudtad Te is,
hogy muszály volt.
Ezután a doktorbácsi beadott nekem egy inekciót, amit a műtéti
altatásokhoz szoktak használni. Ettől pár perc alatt elaludtam.
Ezalatt mindvégig éreztem a buksimon a kezed megnyugtató
simogatását és a könnyeiden át láttam, hogy nagyon nehéz döntést
kellett meghoznod.
Remélem, hogy Te sem láttál a tekintetemben mást, mint
megkönnyebbülést, hogy végre vége a fájdalomnak.
Miután elaludtam, még éreztem hogy átölesz és megpuszilod a
kobakomat. Aztán már csak arra emlékszem, hogy elmúlt minden
fájdalom és hogy itt vannak a többiek.
Kérlek, hidd el Nekem, hogy nagyon jól döntöttél és ezt nagyon
köszönöm Neked.
És köszönöm még Nektek azt a rengeteg szeretetet, gondoskodást,
törődést és simogatást amit kaptam Tőletek az
elmúlt 11 évben.Ég Veletek, vigyázzatok Magatokra!
Nagyon hiányoztok!
Hű kutyusotok, Methos
